átló

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈaːtloː]

Főnév

átló

1. (matematika) négy- vagy sokszögű mértani alakzatnak, testnek két távoli csúcsát összekötő egyenes, latinosan diagonális.

Etimológia

• az által (rég. átal) 'vmin keresztül' v. az át + o + l képzős '*átal', '*átol' ige származéka. Lásd még: átall.

Származékok

• átlós

Fordítások

angol: diagonal (en) bolgár: диагонал (bg) hn (diagonal) cseh: uhlopříčka (cs) nn, diagonála (cs) nn eszperantó: diagonalo (eo) finn: lävistäjä (fi) francia: diagonale (fr) nn héber: אלכסון‎ (he) hn (alakhson) holland: diagonaal (nl) katalán: diagonal (ca) nn

német: Diagonale (de) nn olasz: diagonale (it) orosz: диагональ (ru) (diagonalʹ) román: diagonală (ro) nn spanyol: diagonal (es) nn svéd: diagonal (sv)