Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈøɲɟuːjtoː]

Főnév

öngyújtó

  1. Az öngyújtó egy kis méretű eszköz, mely alkalmas láng létrehozására, és ennek segítségével tűzgyújtásra. Napjainkban leginkább a dohányzás elengedhetetlen kelléke. Az első öngyújtót Johann Wolfgang Döbereiner német kémikus készítette 1823-ban. Korábban és még tovább is egyszerűbb, bár jóval nehézkesebben kezelhető tűzszerszámokat használtak.

Fordítások

Fordítások

öngyújtó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset öngyújtó öngyújtók
tárgyeset öngyújtót öngyújtókat
részes eset öngyújtónak öngyújtóknak
-val/-vel öngyújtóval öngyújtókkal
-ért öngyújtóért öngyújtókért
-vá/-vé öngyújtóvá öngyújtókká
-ig öngyújtóig öngyújtókig
-ként öngyújtóként öngyújtókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben öngyújtóban öngyújtókban
-on/-en/-ön öngyújtón öngyújtókon
-nál/-nél öngyújtónál öngyújtóknál
-ba/-be öngyújtóba öngyújtókba
-ra/-re öngyújtóra öngyújtókra
-hoz/-hez/-höz öngyújtóhoz öngyújtókhoz
-ból/-ből öngyújtóból öngyújtókból
-ról/-ről öngyújtóról öngyújtókról
-tól/-től öngyújtótól öngyújtóktól
öngyújtó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én öngyújtóm öngyújtóim
a te öngyújtód öngyújtóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
öngyújtója öngyújtói
a mi öngyújtónk öngyújtóink
a ti öngyújtótok öngyújtóitok
az ő öngyújtójuk öngyújtóik

További információk