Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈyleːʃ]

Főnév

ülés

  1. ülőalkalmatosság
  2. gyűlés

Etimológia

ül +‎ -és

Fordítások

Ragozás

ülés ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset ülés ülések
tárgyeset ülést üléseket
részes eset ülésnek üléseknek
-val/-vel üléssel ülésekkel
-ért ülésért ülésekért
-vá/-vé üléssé ülésekké
-ig ülésig ülésekig
-ként ülésként ülésekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben ülésben ülésekben
-on/-en/-ön ülésen üléseken
-nál/-nél ülésnél üléseknél
-ba/-be ülésbe ülésekbe
-ra/-re ülésre ülésekre
-hoz/-hez/-höz üléshez ülésekhez
-ból/-ből ülésből ülésekből
-ról/-ről ülésről ülésekről
-tól/-től üléstől ülésektől
ülés birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ülésem üléseim
a te ülésed üléseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
ülése ülései
a mi ülésünk üléseink
a ti ülésetek üléseitek
az ő ülésük üléseik

Származékok