Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈylːøː]

Főnév

üllő

  1. Kovácsolásnál használt fémeszköz.
  2. A fülben lévő egyik csont neve.

Származékok

Fordítások

Ragozás

üllő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset üllő üllők
tárgyeset üllőt üllőket
részes eset üllőnek üllőknek
-val/-vel üllővel üllőkkel
-ért üllőért üllőkért
-vá/-vé üllővé üllőkké
-ig üllőig üllőkig
-ként üllőként üllőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben üllőben üllőkben
-on/-en/-ön üllőn üllőken
-nál/-nél üllőnél üllőknél
-ba/-be üllőbe üllőkbe
-ra/-re üllőre üllőkre
-hoz/-hez/-höz üllőhez üllőkhez
-ból/-ből üllőből üllőkből
-ról/-ről üllőről üllőkről
-tól/-től üllőtől üllőktől
üllő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én üllőm üllőim
a te üllőd üllőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
üllője üllői
a mi üllőnk üllőink
a ti üllőtök üllőitek
az ő üllőjük üllőik