μένω
Ógörög
μένω (ménō)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /mé.nɔː/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈme.no/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈme.no/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈme.no/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈme.no/
Ige
μένω • (ménō)
Etimológia
Tkp. *mani, lásd a latin maneo igét.