πυθμήν
Ógörög
πυθμήν (puthmḗn)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /pytʰ.mɛ̌ːn/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /pytʰˈme̝n/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /pyθˈmin/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /pyθˈmin/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /piθˈmin/
Főnév
πῠθμήν vagy πῡθμήν • (puthmḗn vagy pūthmḗn) hn (genitivus πῠθμένος); harmadik ragozás
- fenék, alj
Etimológia
Tkp. *budo, lásd a latin fundus szót.