ὀδούς
Ógörög
ὀδούς (odoús)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /o.dǔːs/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /oˈdus/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /oˈðus/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /oˈðus/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /oˈðus/
Főnév
ὀδούς • (odoús)
- (ódoúsz) (hn.)
Etimológia
Tkp. *odon- ~ *dento, lásd az örmény ատամ szót.