Magyar

Kiejtés

  • IPA: /ˈfaːŋk/
  • hallgatás
  • Elválasztás: fánk

Főnév

fánk

  1. (konyha) Gömbölyűre formált, bő zsírban kisütött (könnyű) tészta.

Etimológia

  1. német Pfannkuchen (“‘fánk’”), Pfanne (“‘serpenyő’”) + Kuchen (“‘sütemény, torta’”).

Fordítások

Ragozás

fánk ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset fánk fánkok
tárgyeset fánkot fánkokat
részes eset fánknak fánkoknak
-val/-vel fánkkal fánkokkal
-ért fánkért fánkokért
-vá/-vé fánkká fánkokká
-ig fánkig fánkokig
-ként fánkként fánkokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben fánkban fánkokban
-on/-en/-ön fánkon fánkokon
-nál/-nél fánknál fánkoknál
-ba/-be fánkba fánkokba
-ra/-re fánkra fánkokra
-hoz/-hez/-höz fánkhoz fánkokhoz
-ból/-ből fánkból fánkokból
-ról/-ről fánkról fánkokról
-tól/-től fánktól fánkoktól
fánk birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én fánkom fánkjaim
a te fánkod fánkjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
fánkja fánkjai
a mi fánkunk fánkjaink
a ti fánkotok fánkjaitok
az ő fánkjuk fánkjaik

Származékok