Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhɒndɒbɒndaːzik]

Ige

handabandázik

  1. Nagyhangúan, hetvenkedve beszél vagy viselkedik. [1]

Származékok

Etimológia

handabanda +‎ -zik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6