Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkaːr]

Főnév

kár

  1. baj
  2. ártalom
  3. veszteség

Etimológia

Egy szláv kvar szóból.

Fordítások

Ragozás

kár ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kár károk
tárgyeset kárt károkat
részes eset kárnak károknak
-val/-vel kárral károkkal
-ért kárért károkért
-vá/-vé kárrá károkká
-ig kárig károkig
-ként kárként károkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kárban károkban
-on/-en/-ön káron károkon
-nál/-nél kárnál károknál
-ba/-be kárba károkba
-ra/-re kárra károkra
-hoz/-hez/-höz kárhoz károkhoz
-ból/-ből kárból károkból
-ról/-ről kárról károkról
-tól/-től kártól károktól
kár birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én károm káraim
a te károd káraid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kára kárai
a mi kárunk káraink
a ti károtok káraitok
az ő káruk káraik

Származékok

Szókapcsolatok