mandare

Olasz

Kiejtés

• IPA: /manˈda.re/

Ige

mandare

1. küld

Etimológia

A latin mando igéből.

Igeragozás

    mandare ragozása

főnévi igenév	mandare
segédige		avere	határozói igenév		mandando
folyamatos melléknévi igenév		mandante	befejezett melléknévi igenév		mandato
személy	egyes szám			többes szám
	első	második	harmadik	első	második	harmadik
kijelentő mód	io	tu	lui/lei, esso/essa	noi	voi	loro, essi/esse
jelen idő	mando	mandi	manda	mandiamo	mandate	mandano
múlt idő	mandavo	mandavi	mandava	mandavamo	mandavate	mandavano
történeti múlt	mandai	mandasti	mandò	mandammo	mandaste	mandarono
jövő idő	manderò	manderai	manderà	manderemo	manderete	manderanno
feltételes mód	io	tu	lui/lei, esso/essa	noi	voi	loro, essi/esse
jelen	manderei	manderesti	manderebbe	manderemmo	mandereste	manderebbero
kötő mód	che io	che tu	che lui/che lei, che esso/che essa	che noi	che voi	che loro, che essi/che esse
jelen	mandi	mandi	mandi	mandiamo	mandiate	mandino
múlt	mandassi	mandassi	mandasse	mandassimo	mandaste	mandassero
felszólító mód	—	tu	Lei	noi	voi	Loro
		manda, non mandare	mandi	mandiamo	mandate	mandino

További információk

• mandare - Szótár.net (it-hu)
• mandare - Sztaki (it-hu)
• mandare - Dictzone (it-hu)
• mandare - Dizionario Olivetti
• mandare - Treccani.it
• mandare - Google Translate (it-en)
• mandare - Яндекс Переводчик (it-ru)
• mandare - Wikidata
• mandare - Wikipédia (olasz)