Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmuŋkɒ]

Főnév

munka

  1. tevékenység
  2. alkotás
  3. (fizika) mechanikai munka

Etimológia

  • Egy szláv *muka (a.m. kín, szenvedés) szóból nazalizációval, vö. lengyel męka.
  • A román muncă szó a látszat ellenére nem a magyarból, hanem szintén egy szláv szóból ered.

Fordítások

Ragozás

munka ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset munka munkák
tárgyeset munkát munkákat
részes eset munkának munkáknak
-val/-vel munkával munkákkal
-ért munkáért munkákért
-vá/-vé munkává munkákká
-ig munkáig munkákig
-ként munkaként munkákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben munkában munkákban
-on/-en/-ön munkán munkákon
-nál/-nél munkánál munkáknál
-ba/-be munkába munkákba
-ra/-re munkára munkákra
-hoz/-hez/-höz munkához munkákhoz
-ból/-ből munkából munkákból
-ról/-ről munkáról munkákról
-tól/-től munkától munkáktól
munka birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én munkám munkáim
a te munkád munkáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
munkája munkái
a mi munkánk munkáink
a ti munkátok munkáitok
az ő munkájuk munkáik

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok

Szólások, közmondások

További információk

  • munka - A magyar nyelv értelmező szótára
  • munka - Új magyar etimológiai szótár
  • munka - Szótár.net (hu-hu)
  • munka - DeepL Translator (hu-de)
  • munka - Яндекс Переводчик (hu-ru)
  • munka - Google Translate (hu-en)
  • munka - Akadémiai helyesírási szótár
  • munka - Wikipédia (magyar)