spirál
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈʃpiraːl]
Főnév
spirál A spirál egy jellegzetes alakzat neve, amely előfordul a természetben, a tudományban és az ember által készített tárgyak világában. Gyakran használják spirál emblémaként, illetve nem spirál(is) lényegű tárgyak elnevezésére is.
A spirál síkban a csigavonal sémája, egy görbe, míg a térben a csavar vagy tekercs mintázza. Spirális alakú a spirálködnek nevezett távoli tejútrendszer. Leggyakrabban csigalépcsőként lehet találkozni vele például fényképen.[1]
A spirál azonban igen alkalmas megjelenítési (vizualizáció) forma periodikus adatsorok interaktív ábrázolására is.[2]
Vannak, akik már programozásban, a szoftverfejlesztésben és beszerzésben is szívesebben használják ezt a formát a lineárissal szemben.
A természetben igen sok spirális forma létezik, mind a Földön, mind az űrben. Spirális vagy csigavonal fizikai alakzatot követ a DNS vagy egyes csigafélék (Mollusca) háza és a Strombus fajú gastropodé, valamint a chambered nautilus-é. Előfordul a szél formációi között, beleértve a hurrikánokat és a tornádókat. Jelen van a levegőben és a lángban, ezeknek az alakzatoknak a neve az örvény vagy dugóhúzó (vortex és whirl). A levegőben lehulló tárgyak esési pályája is ezt a görbét követi, a falevéltől a repülőgépig. Az emberi testben a szív biolelektromos impulzusainak spirális mintája alapján vernek a szív kamrái spirális pulzáló ritmussal. A neuron impulzusokból álló agyhullámok is úgy tűnik, spirális görbét követve haladnak neuronokon és a gerincvelőn át. Bizonyíték van arra is, hogy a szülés alatt a vajúdási görcsök bioelektromos spirál mozgást mutatnak. Végül az egész látható és nem látható univerzumban mindenhol, a galaxisokban, a fekete lyukak körüli egyre növekvő korongokban, a összetömörülő csillagközi felhőkben és az anyag és az energia sok egyéb formájában fellelhetők a spirálok. Még az emberi embrió is spirál alakú, amely forma optimális, és nagyban védi a magzatot a külső hatásoktól.