Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsoːsaːcaːr]

Főnév

szószátyár

  1. Fegyelmezetlenül bőbeszédű, fecsegő személy. [1]

Etimológia

szó +‎ szátyár

Melléknév

szószátyár

  1. Fegyelmezetlenül bőbeszédű, fecsegő. [1]

Származékok

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6