szószátyár
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈsoːsaːcaːr]
Főnév
szószátyár
- Fegyelmezetlenül bőbeszédű, fecsegő személy. [1]
Etimológia
Melléknév
szószátyár
- Fegyelmezetlenül bőbeszédű, fecsegő. [1]
Származékok
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6