szakképzettség
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈsɒkːeːbzɛt͡ʃːeːɡ]
Főnév
szakképzettség
- Szakképzésben szerzett jártasság, tanultság.
- Szakképzettség nélküli.
Etimológia
szakma + képzettség
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | szakképzettség | szakképzettségek |
| tárgyeset | szakképzettséget | szakképzettségeket |
| részes eset | szakképzettségnek | szakképzettségeknek |
| -val/-vel | szakképzettséggel | szakképzettségekkel |
| -ért | szakképzettségért | szakképzettségekért |
| -vá/-vé | szakképzettséggé | szakképzettségekké |
| -ig | szakképzettségig | szakképzettségekig |
| -ként | szakképzettségként | szakképzettségekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | szakképzettségben | szakképzettségekben |
| -on/-en/-ön | szakképzettségen | szakképzettségeken |
| -nál/-nél | szakképzettségnél | szakképzettségeknél |
| -ba/-be | szakképzettségbe | szakképzettségekbe |
| -ra/-re | szakképzettségre | szakképzettségekre |
| -hoz/-hez/-höz | szakképzettséghez | szakképzettségekhez |
| -ból/-ből | szakképzettségből | szakképzettségekből |
| -ról/-ről | szakképzettségről | szakképzettségekről |
| -tól/-től | szakképzettségtől | szakképzettségektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | szakképzettségem | szakképzettségeim |
| a te | szakképzettséged | szakképzettségeid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
szakképzettsége | szakképzettségei |
| a mi | szakképzettségünk | szakképzettségeink |
| a ti | szakképzettségetek | szakképzettségeitek |
| az ő | szakképzettségük | szakképzettségeik |
Gyakoriság
- 3
Forrás
- Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)