tétel

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈteːtɛl]

Főnév

tétel

1. (ritka) A tesz ige főnévképzős alakja.

   az étkészlet asztalra tétele

2. Lista eleme.

   A követelménylista harmadik tétele hibás.

3. (matematika, filozófia) Univerzális tény, igazság állítása.

   Pitagorasz-tétel

   Aristoteles a költészetet utánzásnak nevezi. […] Nem feszegetem e sokszor vitatott tételt, mert nem tartozik czélomra. (Arany János)

   Rettenetes munka volt neki [Timéának] az absztrakt, érthetetlen katecheticus tételeket betanulnia. (Jókai: Az arany ember)

4. Vizsgán kapott feladat, témakör.

   érettségi tétel

5. (zene) Mű zárt része.

   Az Örömóda Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tételében csendül fel.

6. (pénzügy) Egységes megnevezés alatt szereplő összeg.

   költségvetési tétel

7. (kereskedelem) Áruk az adásvételben együtt szereplő egysége.

   egy tétel szén

8. (régies) tét

   Balázs elvesztette az első tételt, aztán megkettőzte az összeget, és megint elvesztette. (Lovik Károly: A kertelő agár)

Származékok

• (összetételek): ajánlattétel, alaptétel, sarktétel

Szókapcsolatok

• binomiális tétel

Etimológia

A tesz ige származéka.

Fordítások

egység, darab

angol: item (en) cseh: věta (cs) nn

bizonyított állítás

angol: theorem (en) cseh: teze (cs) nn dán: tesis (da) kn, tese (da) kn finn: teesi (fi), väite (fi) francia: thèse (fr) nn holland: these (nl) szerbhorvát: teza (sh) nn

japán: 論題 (rondai), 主張 (shuchō) lengyel: teza (pl) nn német: Satz (de) hn, Lehrsatz (de) hn, Theorem (de) sn, These (de) nn olasz: teorema (it) hn, tesi (it) nn portugál: tese (pt) nn spanyol: teorema (es) hn, tesis (es) nn szerbhorvát: teza (sh) nn

Forrás

• tétel. In Bárczi Géza – Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára. Budapest: Akadémiai. 1959–1962. Hozzáférés: 2021. márc. 20.