Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtørveːɲ]

Főnév

törvény

  1. A legfontosabb jogszabályok elnevezése, amelyek a legállandóbb és a politikai és gazdasági rend szempontjából legjelentősebb társadalmi viszonyokat szabályozzák.

Etimológia

Egy ótörök *törä szóból, vö. modern török töre.

Fordítások

Ragozás

törvény ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset törvény törvények
tárgyeset törvényt törvényeket
részes eset törvénynek törvényeknek
-val/-vel törvénnyel törvényekkel
-ért törvényért törvényekért
-vá/-vé törvénnyé törvényekké
-ig törvényig törvényekig
-ként törvényként törvényekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben törvényben törvényekben
-on/-en/-ön törvényen törvényeken
-nál/-nél törvénynél törvényeknél
-ba/-be törvénybe törvényekbe
-ra/-re törvényre törvényekre
-hoz/-hez/-höz törvényhez törvényekhez
-ból/-ből törvényből törvényekből
-ról/-ről törvényről törvényekről
-tól/-től törvénytől törvényektől
törvény birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én törvényem törvényeim
a te törvényed törvényeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
törvénye törvényei
a mi törvényünk törvényeink
a ti törvényetek törvényeitek
az ő törvényük törvényeik

Szinonimák

Származékok