Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈveːɡ]

Főnév

vég

  1. valaminek a befejező része
  2. az élet befejezése (pl. elérkezett a vég)
  3. egy textília-tekercs, illetve annak egy meghatározott része

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn viimeinen.

Fordítások

Szinonimák

Antonimák

Származékok

Szókapcsolatok