Kiejtés

  • IPA: [ ˈaːt͡ʃ]

Főnév

ács

  1. Faszerkezetek felállításával, összeállításával foglalkozó szakember.

Etimológia

  • Egy ótörök *aghacs-csy szóból, vö. modern török ağaç (a.m. fa).
  • A *-csy végződés foglalkozásokra utal, vö. szatócs, szűcs, tolmács, topcsi.
  • Hasonló -cs végződés van egyes szláv eredetű magyar szavaknál is, bár ezeknek nincs török eredete. Pl. kovács, takács.
  • Hasonló végződést más magyar szavaknál is találunk, de ezek alapszava/eredete a homályba vész. Pl. szakács.

Fordítások

Ragozás

ács ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset ács ácsok
tárgyeset ácsot ácsokat
részes eset ácsnak ácsoknak
-val/-vel áccsal ácsokkal
-ért ácsért ácsokért
-vá/-vé áccsá ácsokká
-ig ácsig ácsokig
-ként ácsként ácsokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben ácsban ácsokban
-on/-en/-ön ácson ácsokon
-nál/-nél ácsnál ácsoknál
-ba/-be ácsba ácsokba
-ra/-re ácsra ácsokra
-hoz/-hez/-höz ácshoz ácsokhoz
-ból/-ből ácsból ácsokból
-ról/-ről ácsról ácsokról
-tól/-től ácstól ácsoktól
ács birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ácsom ácsaim
a te ácsod ácsaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
ácsa ácsai
a mi ácsunk ácsaink
a ti ácsotok ácsaitok
az ő ácsuk ácsaik

Származékok