állatka

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈaːlːɒtkɒ]

Főnév

állatka

1. (állattan)

Etimológia

állat +‎ -ka

Ragozás

állatka ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	állatka	állatkák
tárgyeset	állatkát	állatkákat
részes eset	állatkának	állatkáknak
-val/-vel	állatkával	állatkákkal
-ért	állatkáért	állatkákért
-vá/-vé	állatkává	állatkákká
-ig	állatkáig	állatkákig
-ként	állatkaként	állatkákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	állatkában	állatkákban
-on/-en/-ön	állatkán	állatkákon
-nál/-nél	állatkánál	állatkáknál
-ba/-be	állatkába	állatkákba
-ra/-re	állatkára	állatkákra
-hoz/-hez/-höz	állatkához	állatkákhoz
-ból/-ből	állatkából	állatkákból
-ról/-ről	állatkáról	állatkákról
-tól/-től	állatkától	állatkáktól

állatka birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	állatkám	állatkáim
a te	állatkád	állatkáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	állatkája	állatkái
a mi	állatkánk	állatkáink
a ti	állatkátok	állatkáitok
az ő	állatkájuk	állatkáik