Kiejtés

  • IPA: [ ˈaːrɲeːk]

Főnév

árnyék

  1. (fizika) Fénymentes, sötét térrész, amely egy megvilágított, át nem látszó test mögött a fény egyenes vonalú terjedése miatt keletkezik. Alakja és nagysága függ a megvilágított test és a fényforrás alakjától. Amennyiben a fényforrás nem pontszerű, az árnyék nem egyenletes: magjába továbbra sem jut fény, míg máshová a fényforrás felületének egy részéről érkeznek fénysugarak.

Fordítások

Ragozás

árnyék ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset árnyék árnyékok
tárgyeset árnyékot árnyékokat
részes eset árnyéknak árnyékoknak
-val/-vel árnyékkal árnyékokkal
-ért árnyékért árnyékokért
-vá/-vé árnyékká árnyékokká
-ig árnyékig árnyékokig
-ként árnyékként árnyékokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben árnyékban árnyékokban
-on/-en/-ön árnyékon árnyékokon
-nál/-nél árnyéknál árnyékoknál
-ba/-be árnyékba árnyékokba
-ra/-re árnyékra árnyékokra
-hoz/-hez/-höz árnyékhoz árnyékokhoz
-ból/-ből árnyékból árnyékokból
-ról/-ről árnyékról árnyékokról
-tól/-től árnyéktól árnyékoktól
árnyék birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én árnyékom árnyékaim
a te árnyékod árnyékaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
árnyéka árnyékai
a mi árnyékunk árnyékaink
a ti árnyékotok árnyékaitok
az ő árnyékuk árnyékaik

Szinonimák

Antonimák

Származékok