Iránytű

Kiejtés

  • IPA: [ ˈeːktaːj]

Főnév

égtáj

  1. Tájékozódási irány, illetve pont a látóhatár szélén, amelyet a Nap égbolton látható mozgása, illetve a Föld mágneses pólusai jelölnek ki. A négy alapvető égtáj: észak, dél, kelet és nyugat.

Etimológia

ég +‎ táj, a német Himmelsgegend szó tükörfordítása

Fordítások

Szinonimák

  1. égöv