Kiejtés

  • IPA: /ˈeːrʦ/ elavult vagy nem sztenderd karakterek (ʦ), érvénytelen IPA-karakterek (ʦ), replace ʦ with t͡s
  • hallgatás
  • Elválasztás: érc

Főnév

érc

  1. Fémet tartalmazó ásvány, kőzet.

Etimológia

A német Erz szóból.

Fordítások

Ragozás

érc ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset érc ércek
tárgyeset ércet érceket
részes eset ércnek érceknek
-val/-vel érccel ércekkel
-ért ércért ércekért
-vá/-vé érccé ércekké
-ig ércig ércekig
-ként ércként ércekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben ércben ércekben
-on/-en/-ön ércen érceken
-nál/-nél ércnél érceknél
-ba/-be ércbe ércekbe
-ra/-re ércre ércekre
-hoz/-hez/-höz érchez ércekhez
-ból/-ből ércből ércekből
-ról/-ről ércről ércekről
-tól/-től érctől ércektől
érc birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ércem érceim
a te érced érceid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
érce ércei
a mi ércünk érceink
a ti ércetek érceitek
az ő ércük érceik
  • (választékos) Ércből olvasztott fém.
ércnél maradandóbb - időálló értékű <mű>

Szinonimák

Származékok

Forrás