Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈiːmɛ]

Határozószó

íme

Mutatószó

  1. (közelre mutatva): lásd, lássátok, itt van’: íme az ember.

Az ím mutatószóból és az ez rövid e alakjából létrejött összetétel. Az ím maga is kételemű szó, első az ez i tőváltozata, a második a m névmási elem, amely az ám és eme, ama szavakból ismerős. (Szókincsháló szótár)

Fordítások