íme
Kiejtés
- IPA: [ ˈiːmɛ]
Határozószó
íme
Mutatószó
- (közelre mutatva): lásd, lássátok, itt van’: íme az ember.
Az ím mutatószóból és az ez rövid e alakjából létrejött összetétel. Az ím maga is kételemű szó, első az ez i tőváltozata, a második a m névmási elem, amely az ám és eme, ama szavakból ismerős. (Szókincsháló szótár)