ószláv

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈoːslaːv]

Főnév

ószláv

1. Az óegyházi szláv (egyéb elnevezései: ószláv, óbolgár vagy régi szláv) nyelv a legkorábbi írásos emlékekkel rendelkező szláv nyelv. Az írott norma a macedóniai nyelvjárás alapján keletkezett, amelyet Szaloniki környékén használtak a 9. században. Bizonyos változásokkal ez a mai napig használatos, ám már nem élő nyelvként, hanem az ortodox egyházak és a bizánci rítusú, azaz görög katolikus vallás liturgikus nyelveként. ISO 639-2: cu, chu

Fordítások

Tartalom

angol: Old Church Slavonic (en) belarusz: старажытнаславянская мова (be) nn (staražytnasłavianskaja mova) bolgár: старобългарски (bg) hn (starobǎlgarski), староцърковнославянски (bg) hn (starocǎrkovnoslavjanski) cseh: staroslověnština (cs) nn holland: Oudkerkslavisch (nl) sn japán: 古代教会スラヴ語 (ja) (kodai-kyōkai-surabu go)

lengyel: staro-cerkiewno-słowiański (pl) hn macedón: староцрковнословенски (mk) hn (starocrkovnoslovenski) német: Altkirchenslawisch (de) sn orosz: старославя́нский язык (ru) hn (staroslavjánskij jazyk), церковнославя́нский язык (ru) hn (cerkovnoslavjánskij jazyk) portugál: eslavo antigo (pt) hn szerbhorvát: старославенски (sh) hn (staroslavenski), црквенославенски (sh) hn (crkvenoslavenski), староцрквенославенски (sh) hn (starocrkvenoslavenski) szlovák: staroslovienčina (sk) nn szlovén: starocerkvenoslovanščina (sl) nn ukrán: старослов'янська (uk) nn (staroslov”jáns’ka), старослов'янська мова (uk) nn (staroslov”jáns’ka móva)