Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈøŋkontrolː]

Főnév

önkontroll

  1. Az ember saját viselkedésének szabályozó hatású tudati ellenőrzése és értékelése, illetve az erre való képesség. [1]

Etimológia

ön +‎ kontroll

Ragozás

önkontroll ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset önkontroll önkontrollok
tárgyeset önkontrollt önkontrollokat
részes eset önkontrollnak önkontrolloknak
-val/-vel önkontrollal önkontrollokkal
-ért önkontrollért önkontrollokért
-vá/-vé önkontrollá önkontrollokká
-ig önkontrollig önkontrollokig
-ként önkontrollként önkontrollokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben önkontrollban önkontrollokban
-on/-en/-ön önkontrollon önkontrollokon
-nál/-nél önkontrollnál önkontrolloknál
-ba/-be önkontrollba önkontrollokba
-ra/-re önkontrollra önkontrollokra
-hoz/-hez/-höz önkontrollhoz önkontrollokhoz
-ból/-ből önkontrollból önkontrollokból
-ról/-ről önkontrollról önkontrollokról
-tól/-től önkontrolltól önkontrolloktól
önkontroll birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én önkontrollom önkontrolljaim
a te önkontrollod önkontrolljaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
önkontrollja önkontrolljai
a mi önkontrollunk önkontrolljaink
a ti önkontrollotok önkontrolljaitok
az ő önkontrolljuk önkontrolljaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6