üllő
Kiejtés
- IPA: [ ˈylːøː]
Főnév
üllő
- Kovácsolásnál használt fémeszköz.
- A fülben lévő egyik csont neve.
Származékok
- (összetételek): kakasüllő, kovácsüllő, üllőcsont, üllőkalapács
Fordítások
halló csontocska
|
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | üllő | üllők |
tárgyeset | üllőt | üllőket |
részes eset | üllőnek | üllőknek |
-val/-vel | üllővel | üllőkkel |
-ért | üllőért | üllőkért |
-vá/-vé | üllővé | üllőkké |
-ig | üllőig | üllőkig |
-ként | üllőként | üllőkként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | üllőben | üllőkben |
-on/-en/-ön | üllőn | üllőken |
-nál/-nél | üllőnél | üllőknél |
-ba/-be | üllőbe | üllőkbe |
-ra/-re | üllőre | üllőkre |
-hoz/-hez/-höz | üllőhez | üllőkhez |
-ból/-ből | üllőből | üllőkből |
-ról/-ről | üllőről | üllőkről |
-tól/-től | üllőtől | üllőktől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | üllőm | üllőim |
a te | üllőd | üllőid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
üllője | üllői |
a mi | üllőnk | üllőink |
a ti | üllőtök | üllőitek |
az ő | üllőjük | üllőik |