Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈøːʃlɒkoʃ]

Főnév

őslakos

  1. (bizalmas) Helységben vagy ritkán házban: őslakó.[1]

Etimológia

ős +‎ lakos

Ragozás

őslakos ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset őslakos őslakosok
tárgyeset őslakost őslakosokat
részes eset őslakosnak őslakosoknak
-val/-vel őslakossal őslakosokkal
-ért őslakosért őslakosokért
-vá/-vé őslakossá őslakosokká
-ig őslakosig őslakosokig
-ként őslakosként őslakosokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben őslakosban őslakosokban
-on/-en/-ön őslakoson őslakosokon
-nál/-nél őslakosnál őslakosoknál
-ba/-be őslakosba őslakosokba
-ra/-re őslakosra őslakosokra
-hoz/-hez/-höz őslakoshoz őslakosokhoz
-ból/-ből őslakosból őslakosokból
-ról/-ről őslakosról őslakosokról
-tól/-től őslakostól őslakosoktól
őslakos birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én őslakosom őslakosaim
a te őslakosod őslakosaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
őslakosa őslakosai
a mi őslakosunk őslakosaink
a ti őslakosotok őslakosaitok
az ő őslakosuk őslakosaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6