βροντή
Ógörög
βροντή (brontḗ)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /bron.tɛ̌ː/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /bronˈte̝/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /βronˈti/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /vronˈti/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /vronˈdi/
Főnév
βροντή • (brontḗ) nn (genitivus βροντῆς); első ragozás
- dörgés, mennydörgés