γεῦσις

Ógörög

γεῦσις (geûsis)

Kiejtés

 

• IPA: /ɡêu̯.sis/ → /ˈʝeɸ.sis/ → /ˈʝef.sis/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ɡêu̯.sis/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈɡew.sis/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈʝeɸ.sis/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈʝef.sis/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈʝef.sis/

Főnév

γεῦσις nn

(geűszísz)

1. íz

Etimológia

Tkp. gusto.