θηλή

Ógörög

θηλή (thēlḗ)

Kiejtés

 

• IPA: /tʰɛː.lɛ̌ː/ → /θiˈli/ → /θiˈli/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /tʰɛː.lɛ̌ː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /tʰe̝ˈle̝/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /θiˈli/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /θiˈli/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /θiˈli/

Főnév

θηλή • (thēlḗ) nn (genitivus θηλῆς); első ragozás

1. mellbimbó

Etimológia

Tkp. *deilo, lásd az óangol delu és az ófelnémet tilli azavakat.