κίσσα

Ógörög

κίσσα (kíssa)

Kiejtés

 

• IPA: /kís.sa/ → /ˈcis.sa/ → /ˈci.sa/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /kís.sa/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈkis.sa/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈcis.sa/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈcis.sa/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈci.sa/

Főnév

κίσσᾰ • (kíssa) nn (genitivus κίσσης); első ragozás

1. szajkó

Etimológia

Tkp. *kiko, lásd a német Häher szót.