κεύθω
Ógörög
κεύθω (keúthō)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /kěu̯.tʰɔː/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈkew.tʰo/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈceɸ.θo/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈcef.θo/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈcef.θo/
Ige
κεύθω • (keúthō)
- (keúthó)
- rejt, elrejt, eldug
Etimológia
Tkp. *kudi, lásd az angol hide, illetve a velszi cuddio igét.