κλίνω

Ógörög

κλίνω (klínō)

Kiejtés

 

• IPA: /klí.nɔː/ → /ˈkli.no/ → /ˈkli.no/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /klí.nɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈkli.no/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈkli.no/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈkli.no/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈkli.no/

Ige

κλίνω • (klínō)

(klínó)

1. hajol, hajlik

Etimológia

Tkp. klini, lásd a latin inclinor igét.