μήκων

Ógörög

μήκων (mḗkōn)

Kiejtés

 

• IPA: /mɛ̌ː.kɔːn/ → /ˈmi.kon/ → /ˈmi.kon/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /mɛ̌ː.kɔːn/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈme̝.kon/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈmi.kon/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈmi.kon/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈmi.kon/

Főnév

μήκων • (mḗkōn) nn (genitivus μήκωνος); harmadik ragozás

1. mák

Etimológia

Tkp. *mago, lásd a szláv mak szót.