μήν

Ógörög

μήν (mḗn)

Kiejtés

 

• IPA: /mɛ̌ːn/ → /min/ → /min/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /mɛ̌ːn/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /me̝n/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /min/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /min/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /min/

Főnév

μήν • (mḗn) hn (genitivus μηνός); harmadik ragozás

1. hónap

Etimológia

Tkp. *miso, lásd a kelta mis és a latin mensis szavakat.