πλέκω

Ógörög

πλέκω (plékō)

Kiejtés

 

• IPA: /plé.kɔː/ → /ˈple.ko/ → /ˈple.ko/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /plé.kɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈple.ko/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈple.ko/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈple.ko/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈple.ko/

Ige

πλέκω • (plékō)

(plékó)

1. fon

Etimológia

Tkp. *plegi, lásd a német flechten igét.