πυθμήν

Ógörög

πυθμήν (puthmḗn)

Kiejtés

 

• IPA: /pytʰ.mɛ̌ːn/ → /pyθˈmin/ → /piθˈmin/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /pytʰ.mɛ̌ːn/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /pytʰˈme̝n/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /pyθˈmin/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /pyθˈmin/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /piθˈmin/

Főnév

πῠθμήν vagy πῡθμήν • (puthmḗn vagy pūthmḗn) hn (genitivus πῠθμένος); harmadik ragozás

1. fenék, alj

Etimológia

Tkp. *budo, lásd a latin fundus szót.