σίελον

Ógörög

σίελον (síelon)

Kiejtés

 

• IPA: /sí.e.lon/ → /ˈsi.e.lon/ → /ˈsi.e.lon/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /sí.e.lon/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈsi.e.lon/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈsi.e.lon/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈsi.e.lon/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈsi.e.lon/

Főnév

σίελον sn

(szíelon)

1. nyál

Etimológia

Tkp. *seilo, lásd a litván seilės szót.