σιγάω

Ógörög

σιγάω (sigáō)

Kiejtés

 

• IPA: /si.ɡá.ɔː/ → /siˈɣa.o/ → /siˈɣa.o/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /si.ɡá.ɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /siˈɡa.o/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /siˈɣa.o/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /siˈɣa.o/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /siˈɣa.o/

Ige

σιγάω • (sigáō)

(szigáó)

1. hallgat, csendben van

Etimológia

Tkp. *sigi, lásd a német schweigen igét.