σῦς

Ógörög

σῦς (sûs)

Kiejtés

 

• IPA: /sŷːs/ → /sys/ → /sis/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /sŷːs/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /sys/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /sys/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /sys/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /sis/

Főnév

σῦς • (sûs) hn or nn (genitivus σῠός); harmadik ragozás

1. koca