τείνω

Ógörög

τείνω (teínō)

Kiejtés

 

• IPA: /těː.nɔː/ → /ˈti.no/ → /ˈti.no/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /těː.nɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈti.no/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈti.no/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈti.no/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈti.no/

Ige

τείνω • (teínō)

(teínó)

1. feszít

Etimológia

Tkp. *tendi, lásd a latin tendo igét.