τῆλε

Ógörög

τῆλε (têle)

Kiejtés

 

• IPA: /tɛ̂ː.le/ → /ˈti.le/ → /ˈti.le/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /tɛ̂ː.le/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈte̝.le/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈti.le/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈti.le/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈti.le/

Határozószó

τῆλε • (têle)

1. távol, messze

Etimológia

Tkp. *kvele, lásd a velszi pell határozószót.