φημί

Ógörög

φημί (phēmí)

Kiejtés

 

• IPA: /pʰɛː.mí/ → /ɸiˈmi/ → /fiˈmi/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /pʰɛː.mí/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /pʰe̝ˈmi/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ɸiˈmi/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /fiˈmi/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /fiˈmi/

Ige

φημί • (phēmí)

(phémi)

1. mond
2. beszél

Etimológia

Tkp. *bheyi < *beyi, lásd a latin for igét.