φόνος
Ógörög
φόνος (phónos)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /pʰó.nos/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈpʰo.nos/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈɸo.nos/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈfo.nos/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈfo.nos/
Főnév
φόνος • (phónos) hn (genitivus φόνου); második ragozás