дно (dno)

Kiejtés

  • IPA: [dno]

Főnév

дно (dno) sn

  1. alja valaminek
  2. fenék (pl. hajóé, edényé)

Etimológia

Tkp. dno.

eset e.sz. t.sz.
alanyeset дно́ *дна́
birtokos дна́ *дон
részes дну́ *дна́м
tárgyeset дно́ *дна́
eszközh. дно́м *дна́ми
elöljárós дне́ *дна́х
eset e.sz. t.sz.
alanyeset дно́ до́нья
birtokos дна́ до́ньев
részes дну́ до́ньям
tárgyeset дно́ до́нья
eszközh. дно́м до́ньями
elöljárós дне́ до́ньях
  1. до днаdo dnamaradéktalanul
    вверх дномvverx dnomfelfordulva
    дно моряdno morjatengerfenék
    золотое дноzolotoje dnoaranybánya
    идти ко днуidti ko dnualámerül, elsüllyed
    пить до днаpitʹ do dnafenékig üríti a poharat

Lásd még

дно

  1. Lásd: dno