eset e.sz. t.sz.
alanyeset дупло́ ду́пла
birtokos дупла́ ду́пел
részes дуплу́ ду́плам
tárgyeset дупло́ ду́пла
eszközh. дупло́м ду́плами
elöljárós дупле́ ду́плах

дупло (duplo)

Kiejtés

  • IPA: [dʊpɫə]

Főnév

дупло (duplo) sn

  1. odú

Etimológia

Tkp. duplo.