конец
(конѐц szócikkből átirányítva)
| eset | e.sz. | t.sz. |
|---|---|---|
| alanyeset | коне́ц | концы́ |
| birtokos | конца́ | концо́в |
| részes | концу́ | конца́м |
| tárgyeset | коне́ц | концы́ |
| eszközh. | концо́м | конца́ми |
| elöljárós | конце́ | конца́х |
конец (konec)
Kiejtés
- IPA: [kənʲɪt͡s]
Főnév
коне́ц • (konéc) hn élett (birtokos конца́, alanyeset tsz. концы́, birtokos tsz. концо́в)
- vég
- в конце концов ― v konce koncov ― végül is
- тупой конец карандаша ― tupoj konec karandaša ― a ceruza tompa vége
- конец верёвки ― konec verjóvki ― a kötél vége
- конец дороги ― konec dorogi ― az út vége
- конец крыла ― konec kryla ― szárnyvég
- конец палки ― konec palki ― a bot vége
- на самом конце деревни ― na samom konce derevni ― a falu legszélén
- сидеть в конце стола ― sidetʹ v konce stola ― az asztal végén ül
- конец зимы ― konec zimy ― a tél vége
- конец месяца ― konec mesjaca ― a hónap vége
- конец рабочего дня ― konec rabočevo dnja ― a munkanap vége
- конец сезона ― konec sezona ― {az idény/a szezon} vége
- к концу года ― k koncu goda ― az év vége felé
- конец войны ― konec vojny ― a háború vége
- конец матча ― konec matča ― a mérkőzés vége
- конец обеда ― konec obeda ― az ebéd vége
- конец отпуска ― konec otpuska ― a szabadság vége
- конец предложения ― konec predloženija ― a mondat vége
- конец романа ― konec romana ― a regény vége