eset e.sz. t.sz.
alanyeset лицо́ ли́ца
birtokos лица́ ли́ц
részes лицу́ ли́цам
tárgyeset лицо́ ли́ца
eszközh. лицо́м ли́цами
elöljárós лице́ ли́цах

Orosz

лицо (lico)

Kiejtés

  • IPA: [lʲɪt͡sə]

Főnév

лицо sn

  1. arc
  2. ábrázat
  3. színe, felső/elülső oldala (vmnek)
  4. arculat, jelleg, profil
  5. személy
  6. személyiség
в лице (кого-л.)
(vknek) a személyében
главное действующее лицо
(színház) főszereplő (személy)
должностное лицо
hivatalos személy
знать (кого) в лицо
látásból ismer (vkt)
измениться в лице
elváltozik az arca
исчезнуть с лица земли
eltűnik a föld színéről
лицо, имеющее право на пользование
gazd jog haszonélvező
лицом к лицу
szemtől szembe
на лице написано
átv arcára van írva
не иметь своего лица
nincsen sajátos jellege
не ударить лицом в грязь
megállja a sarat; nem vall szégyent [tkp. nem esik arccal a sárba]
от лица (кого-л.)
(vknek) a nevében
показать своё настоящее лицо
megmutatja az igazi arcát
показать товар лицом
kedvező színben tüntet fel (vmt)
сказать (кому) правду в лиц о
szemébe mondja (vknek) az igazságot
смотреть в лицо опасности
szembenéz a veszéllyel
сохранить своё лицо
megőrzi sajátos arculatát
стереть с лица земли
eltöröl a föld színéről
удар в лицо
arculcsapás
частное лицо
magánszemély
черты лица
arcvonások
это вам к лицу
jól illik/áll önnek [tkp. az arcához]
это нам не к лицу
ez nem illik hozzánk