eset e.sz. t.sz.
alanyeset не́бо небеса́
birtokos не́ба небе́с
részes не́бу небеса́м
tárgyeset не́бо небеса́
eszközh. не́бом небеса́ми
elöljárós не́бе небеса́х

небо (nebo)

Kiejtés

  • IPA: [nʲɪbə]

Főnév

не́бо (nébosn élett (birtokos не́ба, alanyeset tsz. небеса́, birtokos tsz. небе́с)

  1. ég
  2. menny
    под открытым небомpod otkrytym neboma szabad ég alatt; a szabadban
    быть на седьмом небеbytʹ na sedʹmom nebea hetedik mennyországban érzi magát; úszik a boldogságban
    между небом и землёйmeždu nebom i zemljójég és föld között; bizonytalan helyzetben
    это небо и земляeto nebo i zemljaég és föld; óriási különbség
    коптить небоkoptitʹ nebolopja a napot; lustálkodik, henyél
    попасть пальцем в небоpopastʹ palʹcem v nebobakot lő; eltalálja a szarva közt a tőgyét [tkp. ujjával az égbe talál]
    превозносить до небесprevoznositʹ do nebesaz egekig magasztal; felmagasztal
    как с неба свалилсяkak s neba svalilsjamintha az égből pottyant volna le

Lásd még

небо

  1. Lásd: nebo